Szóval, nem ez volt életünk nagy conja XD Eleve a helyszín nem tetszett, hiányoltam a szabad teret...
Aztán, két nappal con után végre elmentem fodrászhoz. És most rövid a hajam! Furcsa, de igazából nem bánom, úgyis megnő, és különben is, szeptembertől műraszta lesz a fejemen, az meg elég hosszú, szóval hiányom nem lehet XD Amúgy nem tudtam eldönteni, kék, vagy lila szín legyen benne, úgyhogy most a frufrumban kék, hátul meg lila csíkok vannak :)
Most meg vidámparkban voltam Hoshival, Zsófival, Lauval, és Zsófi öccsével, Bencével. Reggel nem tudom, hogy, de kimaradt nekem egy óra, és 9-kor még zuhanyoztam, amikor Zsófi hívott, hogy hol az istenben vagyok XD De csak negyed órát késtem! Hamar összekaptam magam :D
Nyitásra odaértünk, és valamikor öt után indultunk haza, úgyhogy kijelenthetem, hogy szuper volt :D A vidámparkhoz tényleg kell társaság, mert amikor tavaly voltam csak Tinussal, elég szar volt, két óra szenvedés után hazajöttünk XD
Ennyi. Oh, és igen, visszakaptam a gépem
Címkék: blog, élmény, hirdetés, történet
@ 13:03
2011. augusztus 11., csütörtök♥
Jó sok idő eltelt már azóta, de még mindig nem írtam a sakuraconról. Hogy foglaljam össze? JÓ VOLT! Ezerszer jobb volt, mint a tavalyi. Bár, igazából a programok nem érintettek, mert idén semmin se vettem részt, szóval nem tudom, hogy mennyire volt jobb a szervezés, mint tavaly, dehát a tavalyit nem nehéz felülmúlni.
Aztán egy bő negyed óra múlva felszedtem Asut is, ő b
Ha jól emlékszem, abban állapodtunk meg, hogy 10kor elindulunk, odaérünk háromnegyed 11-re, és tökéletesek vagyunk. De még fél 11kor ettünk, úgyhogy a terv csődöt mondott - miért van minden évben ez?! Nem vágom :D -, plusz én fél órát elszenvedtem a rasztáimmal, és még így se sikerült rendesen feltenni, de már ideges voltam, úgyhogy úgy maradt XD Nem is tudom, mikor indultunk el... talán fél 1 körül értünk expoba? Valahogy úgy...
Zsófi eléggé meg volt szeppenve a sok cosplayes, és ijesztő figura láttán. De szerintem az jobban zavarta, hogy ott rajta kívül mindenki más ezt természetesnek vette :D Mindenesetre, én jót szórakoztam rajta~
Aztán, amint beléptünk expoba, nekiálltam intenzíven keresni Hanát. Tudtam, hogy rózsaszín paróka van rajta, úgyhogy minden rózsaszín hajú emberkéhez odakiáltottam, hogy "HANA!", de egyik se volt ő :( plusz, az egyik rózsaszín hajúnak szakálla volt. Abban kicsit kételkedtem.
Aztán végül ő talált meg minket, és... narancssárga volt a haja. Mert levette a parókát. Szóval ezt is bebuktam... :D
H
Ezen a napon csak egy programon vettünk részt: a karaoken. Sokat ültünk a karaoke teremben, azt vártuk, hogy Hanachan énekeljen, amit meg is tett, kétszer is *-* Annyira jó volt! Még DDRezni is akartunk Hanával, de a karaoke után már nem volt rá sajnos idő.
Venni nem akartam semmit, de aztán mégis beszerváltam egy steampunk nyakláncot, nem tudtam otthagyni. Meg nagyon szemeztem egy dirus zászlóval, de végül elfelejtettem megvenni. XD
És mielőtt hazaindultunk volna, még hanyatt is vágtam magam a füvön. Kellemes volt :D Hazafelé még beültünk az Árkádban a mekibe, és eldumáltuk az időt, csak hogy ne tudjanak bezárni a mekisek ~
A vasárnap már nem volt olyan jó. Eleve kissé rosszkedvünk
Ezen a napon is akartam DDRezni, Asuval, de vasárnap csak versenyek voltak, úgyhogy ez is kifújt. Helyette beültünk a japán zenei videó vetítésre, amit Zsófi nem bírt sokáig XD Mondjuk, azzal, hogy végigvisítják a fanok a klipeket, én se vagyok kibékülve, de ilyen mindig van. Asu is lelépett Zsófi után, ő nem is mondta, miért. Mi Hoshival végigbaromkodtuk az klipeket, szinte mindegyikben találtunk valami vicceset, amin lehet röhögni. Mondjuk azt sajnáltam, hogy a két órás vetítésen csak kb. 7 rock klip volt, a többi mind pop. Aztán mentünk is haza, nem igazán tudtunk mit csinálni...
Szóval, összefoglalva, mint már feljebb is írtam, jó volt :D Örülök, hogy Zsófi is eljött, mostantól cibálom őt is minden conra! És már most nagyon várom a következőt.
Kicsit alakítottam amúgy a blogon, a színeket variáltam, és kiettem pár profilomat oldalra, az animáció alá. És végre valahára feltettem az új történetem első fejezetét, itt egy link annak, akit érdekel. Igyekszem a folytatással, fejben már megvan, szerintem a hétvégén simán megírom :))
Jövőhéten már szünet, és a hátramaradt júniust ki kell használnom, mert júliusban megyek dolgozni egy cukrászüzembe. Úgyhogy jövőhéten csütörtöktől megyek Tinussal Törökbálintra, mint tavaly, és nagyon jól fogjuk érezni magunk, mint tavaly :D meg még előtte elmegyünk moziba pár osztálytárssal. Szóval, leccgó számmör :D
Címkék: blog, dizájn, élmény, történet
@ 12:53
2011. június 9., csütörtök♥
Mindenesetre, meg lettem dicsérve. Nagyon tetszett a tannőnek, és néhány osztálytársamnak is XD Nem valami nagy cucc, de azért begépeltem.
Hideg volt. A fagyos levegő millió tűként szurkálta a bőröm. Kinyitottam a szemem, és először nem láttam semmit. Nem tudom, hogy a szemembe világító tiszta hótól, vagy az azt körülölelő sötétségtől vakultam meg, de szerencsére hamar elmúlt. Ettől függetlenül, nem volt körülöttem semmi.
Összezavarodtam. Óvatosan falálltam, a hó halkan roppant a testem alatt. Hol vagyok – kérdés visszhangot vert a fejemben, de féltem még megszólalni.
- Ki vagy te? – hallottam magam mögül egy vékony kis hangocskát. Megfordultam, és egy kislány állt velem szemben. Nagy kék szemeivel engem méregetett. – Te is be vagy ide zárva?
- Bezárva? – kérdeztem ijedten, és még egyszer körbenéztem. – Mi ez a hely? – A kislány halványan elmosolyodott.
- Gyere, mutatok valamit – lépkedett felém a hóban, majd megragadta a kezem, és húzni kezdett előre.
Némán követtem. Nem válaszolt a kérdésemre, de nem tettem fel neki újra. Előbb látni akartam, mit mutat itt nekem, ahol egyelőre nem látok semmit.
Sokáig sétáltunk, a hóban nekem minden egyformának tűnt. Már azt hittem, körbe-körbe megyünk, mikor észrevettem, hogy vége az útnak. A lányka megállt a szakadék peremén, és előremutatott.
- Látod azt?
A sötétségbe hunyorítottam.
- Nem látok semmit.
- Azért, mert nincs ott semmi – nézett rám a kislány tétován.
- Akkor mit akartál mutatni? – kérdeztem összezavarodva. A lány visszafordult, és sóvárogva nézett előre.
- Szerinted mi van mögötte?
- Mármint mi mögött?
- A fal mögött.
- Milyen fal? – hunyorogtam megint.
- Amelyik bezárt minket ide – emelte fel a kezét, és mutatott előre. – Csak nem látszik, mert túl sötét van.
- Mi ez a hely? – kérdeztem még egyszer.
- Egy álom.
- Ez szörnyű! – nyögtem fel elkeseredetten. – Az én álmaim nem ilyenek szoktak lenni!
- Ilyenek az álmok, amikor éppen nem alszik senki – nézett rám szomorúan a kislány.
- És te miért vagy itt?
- Várom, hogy felkeljen a nap.
- És ha valaki elalszik, felkel?
- Nem tudom – ingatta meg a fejét. – Addigra mindig én is elalszom.
- Nem értem – ráncoltam meg a homlokom. – Ennek nincs értelme.
- Tényleg nincs – nevetett fel, majd megint rám nézett. – Mutatok valamit.
- Megint? – pislogtam rá. Megfogta a kezem, és belökött a szakadékba.
Ahogy zuhantam, már nem volt olyan hideg. Megijedtem, de nem kezdtem el ordítani.
Felnéztem, és fényt láttam.
Kisütött a nap.
Címkék: történet
@ 21:20
2010. november 8., hétfő♥
Mikor lehunyom a szemem, látom magam előtt az arcod. Látom, ahogy elfintorodsz, majd gúnyos vigyorra húzod a szád. Gyűlölöm.
Gyűlölöm, hogy csak egy árnyék vagyok melletted, amikor elém állsz. Amikor a karod megmozdul, és gyengéden megfogod az államat. Félek.
Félek, hogy eltöröd az állkapcsom. Az a fény, ami a szemedből árad, késztet arra, hogy azt gondoljam, meg akarsz ölni.
Ki akarom tépni a karod a helyéről. A lábammal a földre akarlak taszítani, és éreztetni akarom veled, hogy csak egy undorító csótány vagy, akinek semmi értelme léteznie.
Fel akarom hasítani a bőrt a hasadon. Látni akarom, hogy vérzel, hogy te igenis tudsz vérezni, látni akarom, hogy nincs igazam, és ugyanolyan ember vagy, mint én. Látni, hogy nem vagy erősebb.
Szét akarom kenni a vért a mellkasodon. Érezni akarom, hogy hevesen dobog a szíved a félelemtől. Hallani akarom, ahogy zihálsz.
Ki akarom törni a nyakad. Tudni akarom, hogyan alszik ki a fény a szemedből, tudni akarom, hogy én vagyok az utolsó, akit látsz. De félek.
Félek, hogy akkor soha többé nem simogatod így az államat, érinted a bőrömet, hiszen nem lenne mivel. Gyűlölöm.
Gyűlölöm, hogy én nem bánthatlak, te mégis minden alkalommal megteszed, amikor hozzám érsz.
Mikor kinyitom a szemem, látom magam előtt az arcod. Látom, ahogy visszahúzod a kezed, és halványan elmosolyodsz.
Uralkodsz felettem.
Címkék: történet
@ 1:39
2010. április 16., péntek♥