Úgy néz ki, itt a tavasz. Hát, nem tartott sokáig a hó, mit ne mondjak... mondjuk bőven elég volt szerintem, de kevésbé szeretem ezt a "kabátban melegem van, anélkül meg fázom" időt.

Már néhány hete megvolt a szülinapom, de csak mostanra sikerült megvennem mindent amit szerettem volna; bár igazából csak két dolog váratott magára. Az első: végre megvan az ajakpiercingem! Sajnos a szülinapom óta beteg voltam, fájt a torkom, meg köcsög nátha, de mostanra sikeresen kilábaltam belőle, és múlthét pénteken Zsófival elmentünk megcsináltatni :) Még fáj :D de majd meggyógyul, és meg fogom szokni :)
A második pedig: végre van egy karórám, méghozzá nem is akármilyen! Egy csodaszép Ed Hardy karóra, a jól ismert koponyás emblémával a lapján :) Nagyon szeretem már most :)
És persze meg kell említenem az ajándékokat, amiket a csajoktól kaptam :) Hoshitól egy bajszos bögrét, rajta a kedvenc Gazette idézetemmel, Zsófitól egy pár általa kötött karmelegítőt, Asutól egy ananászrajzot, Kocchantól egy bajszos lógó díszt, Hanától pedig egy cuki kézzel varrt babát kaptam :3 Tinus meg amikor ünnepeltünk a családdal, hirtelen felállított hozzánk egy tortával :D
Csajok nagyon szeretlek titeket!!!

Még egy örömhír: egész szép fogyásnak indultam, már lement jópár kiló, és remélem ez így is folytatódik még egy ideig :) Kezdem jól érezni magam a bőrömben, tényleg :))

Mellesleg mostanában minden a megszokott, bár néha eléggé magam alatt vagyok. Aggódom a papám miatt, akit nemsokára műteni fognak. El akartam menni vért adni, csak nagyon nem akart leesni, hogy ha piercinget szúratok, akkor nem lehet... de persze nem hinném, hogy ezen múlik a dolog. Csak azért én is akartam volna tenni valamit...
De nem gondolok semmi rosszra, mert nem is fog történni semmi rossz :)

Offolom magam, mert megint nem tudok semmi normálisat írni.

Ja, amúgy felkerült AFSre egy újabb történetem első fejezete, lehet csekkolni, nemsokára kiteszem a firkálós blogomba is. Ragnarokos sztori, de igyekeztem úgy írni, hogy mindenki értse :)

Címkék: blog, ünnep

Már tizenkét napja 2012. van, és eddig nem is rossz ez az év, remélem nem is fogja elrontani semmi pedig még hátra van egy jó kis érettségi, egy zsírkirály meló, és a várva várt világvége. Szilveszterkor Asuval, Kocchannal, és Zsófival elmentünk az NSNGre, de útközben frászt kaptunk a petárdázó köcsögöktől külön gratula azoknak, akik a HÉVen gyújtogatják a petárdákat, és koccintani is csak 5 perccel éjfél után tudtunk, mert akkora tömeg volt a bárpultnál, hogy nem jutottunk pezsihez. Hazafelé meg lekéstünk minden létező járművet, széjjelfagytunk a megállókban, de túléltük, és áttrappoltunk a holdjáróinkkal az új esztendőbe.

Nem fogadtam meg semmit. Eddig is tisztába voltam azokkal, amiket el akarok érni az életemben, ehhez nincs szükségem semmiféle "újévi fogadalomra", ígyis-úgyis meg fogom valósítani őket. Elszánt vagyok. És kijelenthetem, hogy kipihenten, újult erővel vágok neki az előttem álló évnek.

Mik is állnak előttem?
Kezdetnek, nemsokára betöltöm a tizennyolcat. Igazából nem izgat ez a szám, nem változom meg tőle, de egy biztos: még azon, vagy az azt követő héten elmegyek és csappantok egy lyukat az arcomra (vagy a szemöldökömbe, vagy a számba). Hoshival elterveztük, hogy mivel mindkettőnknek csütörtökre esik a szülinapja, pénteken nem megyünk be suliba, hanem együtt nyomulunk egymásnál. De mint kiderült, pont 26-án sportnap lesz a suliban, így a 27-e alapból szünet. Megint megúsztam egy igazolást.
Aztán megállás nélküli tanulás, és érettségi. Na ettől már inkább parázok. Hé, jövő-Naito, ha ezt olvasod, remélem jól kiröhögsz, és legyintgetsz, hogy "Ugyan már"! Bár igazából a töri az, amitől a leginkább félek, épphogy nem állok belőle bukásra. Meg persze úgy az összes szóbelitől tartok. Felelni alapból utálok, hát még idegenek előtt!
A nyári melóban kissé bizonytalan vagyok. Szakma közben eleve lesz kötelező munkám, oda mennék, ahol tavaly nyáron dolgoztam legalább nem idegen, és jó lenne a nyáron pihenni még egy utolsót, de igazából szeretnék kipróbálni mást is. Mondjuk egy kávézóban dolgozni, vagy ilyesmi. Egy baráttal.
Bár, mint kiderült, Zsófi is cukrászatra fog jönni, és mivel neki is kell hely, jöhetne velem. Így nem lennék tök egyedül, mint tavaly, talán még élvezném is parányit. De ez még távol van, szeptemberig még akármi történhet.

Mellesleg, mi ez, hogy februárban leáll a BKV? Vicces lesz, ha gyalog kell majd járni mindenhova. Nekünk ugyan nincs kocsink, de ha lenne se hiszem, hogy használnánk ilyen benzinárak mellett.
Király ez az ország. :)

Címkék: blog, élmény, ünnep

Kénytelen voltam kimászni a meleg ágyból és bekapcsolni a gépet, hogy el tudjam küldeni Hoshi meg az én menükártyámat, hogy holnapra ki legyenek nyomtatva. Mák, hogy eszembe jutott... bár fingom sincs, hogyan.
Most viszont nem vagyok álmos. Elég tréül vagyok, valszeg megfáztam tegnap, de azért holnap (ma) bemegyek suliba, úgyis filmet nézünk első három órában, aztán meg csak négy órát kell kibírnom, és ha szerencsénk van, fakton is gyorsan végzünk, akkor egy óra mínusz, és még hazaérek a rádióműsorra, amiben a gazi is benne lesz...
Na mindegy, aztán majd kiderül, mennyire leszek jól.

A szalagavató szép volt. A lányok csodaszépek voltak, amikor megláttam Hoshit és Nikit, majdnem elbőgtem magam. Sose láttam még ilyen ruhákat közelről, és igen, nagyon bántam, hogy rajtam nincs ilyen... de azt nem bántam, hogy nem táncolok. A rocky is nagyon sikeres volt, azt azért bánom kicsit...
Mindenesetre, ez az egész szalagavató nagy űrt hagyott most bennem. Már megemlítettem múltkor is, hogy nem értem, miért kapják fel annyira ezt az egészet... de a hátam közepére se kívántam.
Az, hogy a bátyám nem jött el, meg igazi hidegzuhanyként ért. Igazából eszembe se jutott volna, hogy eljön, mert tudom, hogy ő az ilyesmikből inkább kimarad, de amikor mondta, hogy jön, vegyünk neki is belépőt, nagyon örültem. Nekem tényleg sokat jelentett, hogy el akar jönni, és meg akar nézni.
Aztán amikor anyuval készülődtünk, ő is elkezdett készülődni, de semmi elegáns, csak mintha sétálni menne le. Amikor elindultunk, megkérdeztem anyut, hogy ő most akkor nem velünk jön? Aztán anyu mondta, hogy nem jön.
Ennyi. Még csak nem is ő mondta el nekem.
Még csak annyit se mondott, hogy bocs.
Még csak oka se volt rá.
Aztán amikor lementünk, vettük észre, hogy esik az eső. Aztán a 49-re kiírt busz 45-kor elhúzott előttünk.
Aztán szalagtűzésnél spontán begörcsölt a nyakam és aszittem ott zuhanok össze.

Hát ez most így sikerült.

de legalább nem sírtam el magam

Címkék: ünnep

Ő itt egy nyúl, és húsvét alkalmából pózolt nekem egyet a kamerának. Azt nyilatkozta, szereti ezt az ünnepet, mert ilyenkor kap sok fincsi rágcsálnivalót, és sokat szaladgálhat a házban.
Nem csoda hogy ekkora ~ picit el van kényeztetve.
Adatlapja szerint nyúl, fekete, törpe, és Röfinek hívják (nem én neveztem el! de elég találó, mert ha rossz kedve van, röfög.). Békés, és csak akkor harap, ha olyan kedve van.

Címkék: ünnep