Már tizenkét napja 2012. van, és eddig nem is rossz ez az év, remélem nem is fogja elrontani semmi pedig még hátra van egy jó kis érettségi, egy zsírkirály meló, és a várva várt világvége. Szilveszterkor Asuval, Kocchannal, és Zsófival elmentünk az NSNGre, de útközben frászt kaptunk a petárdázó köcsögöktől külön gratula azoknak, akik a HÉVen gyújtogatják a petárdákat, és koccintani is csak 5 perccel éjfél után tudtunk, mert akkora tömeg volt a bárpultnál, hogy nem jutottunk pezsihez. Hazafelé meg lekéstünk minden létező járművet, széjjelfagytunk a megállókban, de túléltük, és áttrappoltunk a holdjáróinkkal az új esztendőbe.

Nem fogadtam meg semmit. Eddig is tisztába voltam azokkal, amiket el akarok érni az életemben, ehhez nincs szükségem semmiféle "újévi fogadalomra", ígyis-úgyis meg fogom valósítani őket. Elszánt vagyok. És kijelenthetem, hogy kipihenten, újult erővel vágok neki az előttem álló évnek.

Mik is állnak előttem?
Kezdetnek, nemsokára betöltöm a tizennyolcat. Igazából nem izgat ez a szám, nem változom meg tőle, de egy biztos: még azon, vagy az azt követő héten elmegyek és csappantok egy lyukat az arcomra (vagy a szemöldökömbe, vagy a számba). Hoshival elterveztük, hogy mivel mindkettőnknek csütörtökre esik a szülinapja, pénteken nem megyünk be suliba, hanem együtt nyomulunk egymásnál. De mint kiderült, pont 26-án sportnap lesz a suliban, így a 27-e alapból szünet. Megint megúsztam egy igazolást.
Aztán megállás nélküli tanulás, és érettségi. Na ettől már inkább parázok. Hé, jövő-Naito, ha ezt olvasod, remélem jól kiröhögsz, és legyintgetsz, hogy "Ugyan már"! Bár igazából a töri az, amitől a leginkább félek, épphogy nem állok belőle bukásra. Meg persze úgy az összes szóbelitől tartok. Felelni alapból utálok, hát még idegenek előtt!
A nyári melóban kissé bizonytalan vagyok. Szakma közben eleve lesz kötelező munkám, oda mennék, ahol tavaly nyáron dolgoztam legalább nem idegen, és jó lenne a nyáron pihenni még egy utolsót, de igazából szeretnék kipróbálni mást is. Mondjuk egy kávézóban dolgozni, vagy ilyesmi. Egy baráttal.
Bár, mint kiderült, Zsófi is cukrászatra fog jönni, és mivel neki is kell hely, jöhetne velem. Így nem lennék tök egyedül, mint tavaly, talán még élvezném is parányit. De ez még távol van, szeptemberig még akármi történhet.

Mellesleg, mi ez, hogy februárban leáll a BKV? Vicces lesz, ha gyalog kell majd járni mindenhova. Nekünk ugyan nincs kocsink, de ha lenne se hiszem, hogy használnánk ilyen benzinárak mellett.
Király ez az ország. :)

Címkék: blog, élmény, ünnep