Kénytelen voltam kimászni a meleg ágyból és bekapcsolni a gépet, hogy el tudjam küldeni Hoshi meg az én menükártyámat, hogy holnapra ki legyenek nyomtatva. Mák, hogy eszembe jutott... bár fingom sincs, hogyan.
Most viszont nem vagyok álmos. Elég tréül vagyok, valszeg megfáztam tegnap, de azért holnap (ma) bemegyek suliba, úgyis filmet nézünk első három órában, aztán meg csak négy órát kell kibírnom, és ha szerencsénk van, fakton is gyorsan végzünk, akkor egy óra mínusz, és még hazaérek a rádióműsorra, amiben a gazi is benne lesz...
Na mindegy, aztán majd kiderül, mennyire leszek jól.

A szalagavató szép volt. A lányok csodaszépek voltak, amikor megláttam Hoshit és Nikit, majdnem elbőgtem magam. Sose láttam még ilyen ruhákat közelről, és igen, nagyon bántam, hogy rajtam nincs ilyen... de azt nem bántam, hogy nem táncolok. A rocky is nagyon sikeres volt, azt azért bánom kicsit...
Mindenesetre, ez az egész szalagavató nagy űrt hagyott most bennem. Már megemlítettem múltkor is, hogy nem értem, miért kapják fel annyira ezt az egészet... de a hátam közepére se kívántam.
Az, hogy a bátyám nem jött el, meg igazi hidegzuhanyként ért. Igazából eszembe se jutott volna, hogy eljön, mert tudom, hogy ő az ilyesmikből inkább kimarad, de amikor mondta, hogy jön, vegyünk neki is belépőt, nagyon örültem. Nekem tényleg sokat jelentett, hogy el akar jönni, és meg akar nézni.
Aztán amikor anyuval készülődtünk, ő is elkezdett készülődni, de semmi elegáns, csak mintha sétálni menne le. Amikor elindultunk, megkérdeztem anyut, hogy ő most akkor nem velünk jön? Aztán anyu mondta, hogy nem jön.
Ennyi. Még csak nem is ő mondta el nekem.
Még csak annyit se mondott, hogy bocs.
Még csak oka se volt rá.
Aztán amikor lementünk, vettük észre, hogy esik az eső. Aztán a 49-re kiírt busz 45-kor elhúzott előttünk.
Aztán szalagtűzésnél spontán begörcsölt a nyakam és aszittem ott zuhanok össze.

Hát ez most így sikerült.

de legalább nem sírtam el magam

Címkék: ünnep