...megint megbetegednem, hogy döglene meg az összes bacilus. Pedig esküszöm, nem rohangáltam félmeztelenül a hóban!
De most kivételesen már meggyógyultam - az orvos szerint -, szóval mostmár rohangálhatnék.
Csak mostmár nincs hó.
Elmúlt

Türürürü, szombaton Bécs! Változékony időt mondanak hétvégére, de én leszarnám, ha esne a hó, még hangulatosabb is lenne. Csak a busznak nem tesz jót. De az ugyebár nem izgat.
Várom már, főleg az oda-visszautat. Terveim szerint az utat azt végigalszom, de tanultam az előző esetekből, amikor először Hoshi, aztán meg Amy nem hagyott aludni, úgyhogy most sem fogok :) Majd megint számoljuk, hány busz előzi le a miénk :D
És eldöntöttem, hogy ha marad euróm, hazaindulás előtt fogok venni magamnak egy hatalmas plüsst, amire semmi szükségem, és értelme sincs. De már régóta szeretnék egyet :) jó érzés egy szar nap után levetődni az ágyba, és belefúrni a fejem egy hatalmas szőrös izébe, ami nem pók.
De még sajnos a hétvége messze van

Holnap rajzolnom kell néhány cuccot a turizmus házi dolgozathoz, aminek péntek a határideje. Csütörtökön nincs suli, a szalagavató miatt, de aznap meglátogatom a mamáékat, úgyhogy inkább letudom az egészet holnap, mert nem akarok olyan kockázatot, hogy nem lesz kész. Még három osztálytársam jegye függ ettől.
Csütörtökön különben is tanulnom kell, méghozzá rengeteget - hétfőn hiányoztam betegség miatt, és akkor írtunk töri témazárót, úgyhogy pénteken nehezítettet írok.
Múljon már el a hét

Ó, mellesleg a múlt hétvégén befestettük a hajam feketére - a frufrum persze maradt lila, csak a fekete már nagyon le volt nőve -, és nagyon úgy néz ki, hogy erre a festékre is allergiás vagyok. Ami furcsa, mert két alkalommal ezelőtt is pontosan ezzel a fajtával festettük, és semmi bajom nem volt. Most megint viszketett a fejbőröm, de nem annyira, és egyáltalán nem duzzadt fel a fejem. Szóval nem tudom, mi lehet a baj. Mindegy, most le van tudva egy ideig, legközelebb megpróbálom színezővel.
Januárban pedig megyek fodrászhoz, hogy megnyesse a hajvégeimet, és akkor azt hiszem, átfestetem a lilát kékre.
Olyan leszek, mint a végtelen ég

Címkék: ja

...feszítő érzés a gyomromban. Az a stressz, amit semmi nem váltott ki, és nem tudom, mitől van. Próbálok nem foglalkozni vele, de erős, és azon van, hogy felemésszen belülről. Megint

Végre elkezdtem az újabb regényemet. Tulajdonképpen, a Múlhatatlan óta nem is írtam semmi hosszabbat, de ez most változni látszik. Az új sztoriról csak annyit, hogy semmi, de semmi köze hozzám, élő emberekhez, és semmiféle animéhez.
A fandomom most nem más, mint egy játék; egy MMORPG, amit talán mindenki ismer, ha csak hallomásból is (Ragnarok Online). De igyekszem úgy írni, hogy aki még életében nem hallott róla, az is értsen mindent benne. Remélem, fogja majd olvasni valaki. :)
Úgy tervezem, hogy írok neki egy hosszabb bevezető fejezetet, azt felteszem, és ha bárkit is megmozgat a dolog, akkor folytatom. Persze, érdeklődés nélkül is meg fogom írni, csak persze akkor nem publikálom, mert hát minek. Felesleges

Más - nincs. Kifogytam :D Ilyen szar, unalmas ember vagyok, nem történik velem semmi ;)
Jövőhéten szombaton ismét megyek Bécsbe, és megint jön velem Amy, ott lesz Hoshi is, és viszem Asut. Remélem, Zavii is jön :)
Remélem, lesz olyan jó, mint tavaly, hiába kételkedem benne

Oh, igen, ma kaptam egy e-mailt a Citromailtől, hogy töröljek néhány levelet, mert lassan elérem a 3000-res határt. Még nem töröltem semmit, de gondoltam megnézegetem, miféle leveleket kaptam régen. Elég sok érdekességet találtam! :) Például, volt nagyon régen egy barátnőm, akivel hónapokig leveleztünk, írt nekem YuYuHakusho-s történeteket, én meg imádtam :D És egy másik, aki egy Bleach RPGt üzemeltetett :D
Nem értem, hova lettek ők az életemből? A levelezések egyszer csak megszakadtak, és azóta nem is hallottam róluk. Semmiféle kiváltó okot nem találtam, és nem is emlékszem ilyesmire. Egyszerűen csak vége lett

Mindenesetre, szeretek nosztalgiázni. :) A Citromail bekaphatja, ugyanis semmi pénzért nem törlöm ki ezeket a leveleket. Emlékeztetnek rá: ilyen is voltam régen

Címkék: ja

Irodalom órán lehetett írni műelemzés helyett egy egyoldalas történetet, és inkább azt választottam, mert rohadtul nem tudtam, miről szól a mű, amit elemezni kell...
Mindenesetre, meg lettem dicsérve. Nagyon tetszett a tannőnek, és néhány osztálytársamnak is XD Nem valami nagy cucc, de azért begépeltem.

Hideg volt. A fagyos levegő millió tűként szurkálta a bőröm. Kinyitottam a szemem, és először nem láttam semmit. Nem tudom, hogy a szemembe világító tiszta hótól, vagy az azt körülölelő sötétségtől vakultam meg, de szerencsére hamar elmúlt. Ettől függetlenül, nem volt körülöttem semmi.
Összezavarodtam. Óvatosan falálltam, a hó halkan roppant a testem alatt. Hol vagyok – kérdés visszhangot vert a fejemben, de féltem még megszólalni.
- Ki vagy te? – hallottam magam mögül egy vékony kis hangocskát. Megfordultam, és egy kislány állt velem szemben. Nagy kék szemeivel engem méregetett. – Te is be vagy ide zárva?
- Bezárva? – kérdeztem ijedten, és még egyszer körbenéztem. – Mi ez a hely? – A kislány halványan elmosolyodott.
- Gyere, mutatok valamit – lépkedett felém a hóban, majd megragadta a kezem, és húzni kezdett előre.
Némán követtem. Nem válaszolt a kérdésemre, de nem tettem fel neki újra. Előbb látni akartam, mit mutat itt nekem, ahol egyelőre nem látok semmit.
Sokáig sétáltunk, a hóban nekem minden egyformának tűnt. Már azt hittem, körbe-körbe megyünk, mikor észrevettem, hogy vége az útnak. A lányka megállt a szakadék peremén, és előremutatott.
- Látod azt?
A sötétségbe hunyorítottam.
- Nem látok semmit.
- Azért, mert nincs ott semmi – nézett rám a kislány tétován.
- Akkor mit akartál mutatni? – kérdeztem összezavarodva. A lány visszafordult, és sóvárogva nézett előre.
- Szerinted mi van mögötte?
- Mármint mi mögött?
- A fal mögött.
- Milyen fal? – hunyorogtam megint.
- Amelyik bezárt minket ide – emelte fel a kezét, és mutatott előre. – Csak nem látszik, mert túl sötét van.
- Mi ez a hely? – kérdeztem még egyszer.
- Egy álom.
- Ez szörnyű! – nyögtem fel elkeseredetten. – Az én álmaim nem ilyenek szoktak lenni!
- Ilyenek az álmok, amikor éppen nem alszik senki – nézett rám szomorúan a kislány.
- És te miért vagy itt?
- Várom, hogy felkeljen a nap.
- És ha valaki elalszik, felkel?
- Nem tudom – ingatta meg a fejét. – Addigra mindig én is elalszom.
- Nem értem – ráncoltam meg a homlokom. – Ennek nincs értelme.
- Tényleg nincs – nevetett fel, majd megint rám nézett. – Mutatok valamit.
- Megint? – pislogtam rá. Megfogta a kezem, és belökött a szakadékba.
Ahogy zuhantam, már nem volt olyan hideg. Megijedtem, de nem kezdtem el ordítani.
Felnéztem, és fényt láttam.
Kisütött a nap.

Címkék: történet

...kezdek új bejegyzést az utóbbi pár napon, de mindig elkezdek közben mást csinálni, és letudom azzal, hogy "ah, úgyse tudok mit írni". Pedig azért volt pár dolog mostanában, ami említésre méltó.

Például, a múlthét péntekem elég mozgalmas volt. Az osztályfőnökünk úgy gondolta, elmehetnénk az idei HOVENTÁra (Hotel és Vendéglátóipari Találkozó /NEM horgász/). Eleinte úgy volt, hogy kedden megyünk, délelőtt, gyakorlat helyett, de átmódosult péntekre, suli után - mindenki kurvára örült persze -, szóval kénytelenek voltunk ünnepség után átvedleni - már aki nem öltönyben ment HOVENTÁra ^^ -, és még elvillamosozni a Hungexpohoz. Mindenesetre; nagyon jó volt! Volt egy rakás kiállított cucc, ami egyáltalán nem érdekelt senkit, mert mindenki az ingyen kóstolókra volt ráhangolódva. Tulajdonképpen megebédeltünk az expoban, teljesen ingyen~ ráadásul minden finom volt! Ettem HALAT. Bezony. Nem nyerset...
Szóval ahhoz képest, hogy nekem 3kor le kellett volna lépnem (fél 4ig volt kötelező maradni, de gondoltam, nem veszik észre - mindegy, tárgytalan, mert) fél 5kor indultunk el, és mivel mindenki mégegyszer megállt minden (ötös alliteráció !!!) kóstolónál, kereken ötre értünk ki az expo elé... aztán még elmásztunk a buszhoz (vonatsíneken keresztül persze, mer hát hol máshol), és onnan haza.
Kicsivel fél 6 előtt értem haza, ami azért vicces, mert hatra ki kellett mennem Kocchanék elé, és olyan hullának éreztem magam, mint ide Mexikó, úgyhogy gyorsan begyűrtem egy kávét, és már mehettem is.

Aztán ugye volt az NS, ami nagyon jó volt. Hanachan hogy tud tombolni O-o Ki nem nézné belőle az ember... a kis ártatlan, édes Hanachan úgy rázta a fejét a metálszámokra, hogy az első 4-5 percben meg se mozdultam, csak őt néztem XD Kocchan meg hozott nyalókát XD
Hiába mászkáltam egész nap, mégis tovább pörögtem most, mint az előzőn, pedig az előzőn több olyan szám volt, amit ismertem. No mindegy. És nem is fájt utána annyira a nyakam O-o

Most meg őszi szünet van, én meg már negyedik napja beteg vagyok. Tök fasza. Legjobb időzítés, tényleg. Minden programnak annyi, de csütörtökön megyünk Hanachannal teázni a Meidoba, addigra már csak meggyógyulok...
Jah, és holnap ha minden igaz, átjön Amy. Ő is beteg, ugyanaz a baja, mint nekem, szal nagyon nem fertőzzük egymást... hát, vicces lesz... mint mindig 8)

Nagyjából ennyi, heheh. Jah, és eddig nem működött a follow gombom, de már megjavítottam! Szóval, ha bárki is followolt, az egy tökmásik blogot kezdett el követni *rossz volt a link, sry*

Címkék: ja