Még mielőtt elfelejteném: ma Zsola térden állva kért Kovitól kaját.
Mindenki jól jegyezze meg.

----------------------

Na, szal vasárnap voltam túrázni keresztanyámmal. Csak most írok róla, mert fel kellett dolgoznom XD
Csillebércre mentünk, és gondoltuk, ott majd teszünk egy jó nagy kört egy túraleírás alapján, amiről már az elején kiderült, hogy szar, mert mindig azt írta, hogy balra menjünk, akkor is, amikor jobbra kellett volna. Ennek köszönhetően, már az út elején eltévedtünk - először nem találtuk azt a turistaházat, ami elvileg túralátványosság, pedig a jelzésen mentünk. Egy szar fogadó-vendéglő volt a helyén... talán egy dollhauz, eh? O.O -, és végig nem azon az úton mentünk, amin kellett volna. Viszont így is ugyanoda lyukadtunk ki, ahova kellett! Csak kicsit veszélyesebb rész volt, nekem kialakult egyfajta klausztrofóbiám a sok hülye fa miatt -.-
Ja és a bogarak!!! Wááá... ott zümmögtek mindig körülöttem. Mindig kapálóztam, meg visítoztam, keresztanyám idegileg kikészült tőlem (bezzeg neki nem zümmögtek!!!).
Aztán egy ideig egész jól haladtunk - akitől lehetett, mindig megkérdeztük, merre kell menni -, és már csak kb. 1 km volt hátra, amikor úgy eltévedtünk, hogy hú. Megkérdeztünk egy embert, merre kell menni, ő azt mondta, a sárga jelzésen, eltéveszthetetlen. Lehet, hogy neki az, de mi nem találtunk sárga jelzést... aztán szembetalálkoztunk egy bácsival, akinél volt egy vödör, és egy fűrész (szerintem emberi füleket gyűjtött), ő azt mondta, valami meredek részen fel, és onnan 500 méter. Ott semmi nem volt, szóval visszamentünk. A térkép szerint egyenesen kellett menni, de arra meg nem volt út... törtünk magunknak, de hamar rájöttünk, hogy így sokra nem megyünk XD aztán megkérdeztünk mégegy túrázó párt, és ők megmutatták, merre van a sárga jelzés.
Aztán elértünk egy négy-elágazásos részhez, ahol MEGINT NEM VOLT JELZÉS!!! Kipróbáltunk három utat, de sehol nem láttunk jelet, már ott tartottunk, hogy a semmin röhögtünk, de úgy, hogy nem tudtuk abbahagyni (őrület első jelei?), aztán visszagyalogoltunk, és persze, hogy a negyedik út volt a jó!
Onnan már simán megvolt a kivezető út, csak az volt a baj, hogy az a 150 méteres szintkülönbség, amit a túraleírás ígért, pont a végén mutatkozott meg. / <- kb ilyen meredeken mentünk fel, 12 km legyaloglása után, hát majdnem sírógörcsöt kaptunk.
De túléltük!
Fáj...

Címkék: élmény