Fél kettő van. Fél kettő, hétköznap, és én itt remegek, és éppen hogy abba tudtam hagyni a bőgést. Fél kettő, és képes voltam sírva átrohanni a másik szobába, és felkelteni anyut, aki holnap korán kel, és dolgozni megy.

Ideje beismernem magamnak, hogy kezelésre szorulok...

Csak odamentem az ágyhoz, megnézni valamit, amikor az a pók elszaladt mellettem. Felsikítottam, és ráborultam az ágyra. Felültem rá törökülésben, és azt a helyet figyeltem mereven, ahol az a kis szörny az imént eltűnt - a szekrény mögött. Feszülten figyeltem, mikor jön újra elő, kinyitottam az ajtót, és amikor előmászott, azonnal ordítottam a bátyámnak.
Persze, ez így túl egyszerű lenne... a bátyám nem tudta megölni, elszaladt a gitártokom mögé. "Majd megeszed, miközben alszol" - jah, kurva vicces, tényleg. Nem mertem lemászni az ágyról, mindenem remegett, a sírás szélén álltam... pedig csak egy icipici pókról volt szó! Egy olyan pókról, ami lábakkal volt másfél centi!
Talán negyed órát ültem ott mozdulatlanul, amikor megint előjött. Átszaladt az egész szobán, én meg ordibáltam a bátyámnak, hogy jöjjön, csapja le, mert itt halok meg, de persze leszart. Csak második kérésre jött be, amikor már a hangomon is lehetett érezni, hogy bőgök. Persze, a pók addigra már megint eltűnt a szemem elől...
Lehet, hogy ez viccesen hangzik, de nagyon félten. Kibaszottul. Akaratlanul is felidéztem magamban, ahogy az a dög szalad, és akkor mindig megrándultam, és elkapott a hiszti. 7-8 percig figyeltem azt a helyet, ahol utoljára láttam, aztán kiszakadt belőlem a sírás, és átmentem anyuhoz...
Végül sikerült megölni... amikor anya lenyomta, és láttam, hogy döglött, megint feltört belőlem a sírás. Hála istennek...
De most persze itt az utóhatás; beképzelem magamnak, hogy rajtam másznak, és minden percben körülnézek, hogy hátha van mégegy.

Pedig ez a pók tényleg pici volt...
TÉNYLEG pici...

Címkék: ja

KÉT ROHADT MADÁR ITT VESZEKSZIK AZ ABLAK ALATT ÉS NEM KUSSOLNAK EL!!!!!
.
.
.
KÖCSÖG TERMÉSZET.

Címkék: ja

Fincsi, mi?
Az volt.

Három napot pengettem le Amyvel, és ezalatt a három nap alatt szinte csak sütöttem és röhögtem. Első nap a fent látható finomságot, második nap pedig csokis-mandulás tortát sütöttem, utóbbit Amy segítségével. Ki is borultam rendesen :) De nagyon jó volt.
Tegnapi nap elég nagy káosz volt. Szépen elterveztük, hogy kölcsönkérjük bátyám laptopját, és akkor el tudjuk kezdeni simán az RPGt, viszont bátyám pont most találta ki, hogy eladja a laptopot, és reggel vitte is el a búsba. Nem baj, akkor egy gépen, szépen lassan majd megoldjuk. Amy elment valakihez, addig én előkészítettem a terepet a sütéshez, de csak nem jött... végülis egy háromnegyed órával később betoppant, hogy na akkor süssünk.
Hat órakor még kevertük a tésztát, de el kellett kezdeni az RPGt. Amy bejött, és nekilátott, én meg megkértem anyut, hogy segítsen egy picit. Aztán cseréltünk; én jöttem a géphez, Amy keverte a tésztát. Én bedobtam a sütőbe, Amy játszott. Aztán sikerült fellélegeznünk, és szerencsére sikerült egyenesbe hoznunk ezt az egygépes-RPG rendszert. Mindig csak a kezdet nehéz... :)
És igen, a Hotel Marionette tegnap megnyitotta kapuit! Mostantól RPG lesz, de keményen...

ÉS BASZOTTUL FÁRADT VAGYOK

Miért is?
Amy az éjjel nem hagyott békén... persze úgy, hogy ő nem is tudott róla, mert végigaludta az egészet!!
Kezdjük ott, hogy épp félálomban fetrengtem a pótágyon, amikor Amy hirtelen felült, és valami olyasmit motyogva, hogy "Basszus, de melegem van", fogta magát, és levette a pólóját! Én nyakig betakarva is fáztam, szemben a nyitott ablakkal, kinn szakadt az eső, ő meg visszafeküdt félmeztelenül.
Aztán kb. tíz perc múlva lenyúlt, és ELVETTE A RUKIS PÁRNÁMAT. Egyszerűen csak feltette maga mellé. Félmeztelenül.
- Amy, add vissza a párnámat.
- Nem adom, az az enyém.
- Amy, az az én párnám!
- Nem.
- Add vissza a párnámat !!!!
- De ez az én párnám! - Felemelte, megnézte. - Ez tényleg a tied.
És egyszerűen visszarakta mellém.
Aztán valamikor később még visszaöltözött, de erre sem emlékezett, csak reggel vette észre, hogy kifordítva van rajta a póló. Amikor elmeséltem neki, miket csinált, majdnem meghalt a röhögéstől.

Ja, a tortasütésről csak annyit, hogy Amy nagyon ügyi volt, nem is segítettem neki sokat (a barátjának sütött tortát, és megkért, hogy segítsek - ez egy okos döntés volt, mert ha nem vagyok ott, hozzávalót se vesz), mondjuk hat tojást áldoztunk fel rá, mert egyet kiöntött, kettőnek meg elcseszte a fehérjét... 8D
Ja igen, ma is csináltam profiterolt, de már herótom van a csokoládétól...

Címkék: ja

A. HAJAM. ROZSDAVÖRÖS.
ÉS. ÚRISTEN. HOGYNÉZKI.
VALAKI. LŐJÖN. LE.

Szegény, gyönyörűszép lila-fekete hajam T-T Nem tudom, mi vett rá erre T-T Mindenesetre szörnyen szar, és alig várom már, hogy visszafesthessem feketére. Esetleg a frufrut meghagyom, és visszanyomom rá a lila szinezőt, hátha befogja... bár kétlem... mindegy, ez így katasztröfi.

Uh, amúgy nyert Japán! Gratz sok ferdeszemű embör.

Címkék: ja

CSESSZÉTEK MEG A JÓ IDŐT, LEGYEN MÁR TÉL!!!!

Címkék: ja

Még mielőtt elfelejteném: ma Zsola térden állva kért Kovitól kaját.
Mindenki jól jegyezze meg.

----------------------

Na, szal vasárnap voltam túrázni keresztanyámmal. Csak most írok róla, mert fel kellett dolgoznom XD
Csillebércre mentünk, és gondoltuk, ott majd teszünk egy jó nagy kört egy túraleírás alapján, amiről már az elején kiderült, hogy szar, mert mindig azt írta, hogy balra menjünk, akkor is, amikor jobbra kellett volna. Ennek köszönhetően, már az út elején eltévedtünk - először nem találtuk azt a turistaházat, ami elvileg túralátványosság, pedig a jelzésen mentünk. Egy szar fogadó-vendéglő volt a helyén... talán egy dollhauz, eh? O.O -, és végig nem azon az úton mentünk, amin kellett volna. Viszont így is ugyanoda lyukadtunk ki, ahova kellett! Csak kicsit veszélyesebb rész volt, nekem kialakult egyfajta klausztrofóbiám a sok hülye fa miatt -.-
Ja és a bogarak!!! Wááá... ott zümmögtek mindig körülöttem. Mindig kapálóztam, meg visítoztam, keresztanyám idegileg kikészült tőlem (bezzeg neki nem zümmögtek!!!).
Aztán egy ideig egész jól haladtunk - akitől lehetett, mindig megkérdeztük, merre kell menni -, és már csak kb. 1 km volt hátra, amikor úgy eltévedtünk, hogy hú. Megkérdeztünk egy embert, merre kell menni, ő azt mondta, a sárga jelzésen, eltéveszthetetlen. Lehet, hogy neki az, de mi nem találtunk sárga jelzést... aztán szembetalálkoztunk egy bácsival, akinél volt egy vödör, és egy fűrész (szerintem emberi füleket gyűjtött), ő azt mondta, valami meredek részen fel, és onnan 500 méter. Ott semmi nem volt, szóval visszamentünk. A térkép szerint egyenesen kellett menni, de arra meg nem volt út... törtünk magunknak, de hamar rájöttünk, hogy így sokra nem megyünk XD aztán megkérdeztünk mégegy túrázó párt, és ők megmutatták, merre van a sárga jelzés.
Aztán elértünk egy négy-elágazásos részhez, ahol MEGINT NEM VOLT JELZÉS!!! Kipróbáltunk három utat, de sehol nem láttunk jelet, már ott tartottunk, hogy a semmin röhögtünk, de úgy, hogy nem tudtuk abbahagyni (őrület első jelei?), aztán visszagyalogoltunk, és persze, hogy a negyedik út volt a jó!
Onnan már simán megvolt a kivezető út, csak az volt a baj, hogy az a 150 méteres szintkülönbség, amit a túraleírás ígért, pont a végén mutatkozott meg. / <- kb ilyen meredeken mentünk fel, 12 km legyaloglása után, hát majdnem sírógörcsöt kaptunk.
De túléltük!
Fáj...

Címkék: élmény

Aki még nem ismerné Naitot, annak új információ, hogy általában este fél 9 és fél 10 között szokott nekiállni főzni másnapra. Ma viszont túltett minden eddigi eseten: tízkor állt neki sütni! Most fejezte be. Igen, most. 0:55. Bizony.

Néhány jó tanács azoknak, akik követni szeretnék a példáját, azaz éjjel, bekómáltan akarnak sütni:
1: ne hadonássz krémes fakanállal, ha nem akarsz takarítani (eredmény: 5 perc polctörlés)
2: előbb kend ki a tepsit margarinnal, UTÁNA lisztezd (eredmény: három perc mozdulatlanul előremeredés, és elmélkedés: miért élek?!)
3: ha epret nyomsz a masszába, először csak rakd rá, és majd KÉSŐBB nyomd bele (eredmény: fél óra szenvedés, hol van eper, illetve hol nincs)
4: ha az eper leesik a földre, előbb vedd fel, és csak utána szteppelj (eredmény: ordítás, padló feltörlése)
5: ha beáztatsz egy edényt, ne közben rakj le a hátad mögötti asztalra valamit (eredmény: összes szaros víz a földön, hosszabb ordítás, padló felmosása)

Összesítve az eredmény:

Címkék: ja

Akartam írni, hogy jó idő van, de mire betöltött a blog, elkezdett zuhogni az eső.

Címkék: ja