Ma voltam keresztanyámnál, segítettem neki sütni, mert holnap ünneplik a névnapját a munkahelyén, és náluk ez a szokás, hogy az ünnepelt visz valami finomságot. Hülye egy szokás... na mindegy, keri nagyon belemászott a témába, elkérte a banános-csokis muffinom receptjét, meg anya kakaós muffinjáét is. Fő a változatosság, ugyebár ~
Naszal', végül átmentem hozzá segíteni, mert szegénykém elég elveszett a konyhában, meg régebben sütögettünk már együtt, és ilyenkor jó élményeket lehet szerezni. Most is sikerült persze. A banános muffinnal nem volt komolyabb gond, mert olyat szoktam csinálni, finom is lett, kereken 21-et sütöttünk belőle. A kakaós már rázósabb meló volt...

- 22 deka lisztet mérj ki abba az edénybe - mutattam a kék tálra, miközben átböngésztem mégegyszer a receptet.
- Oké, de várj, már csak ennyi liszt van... ez van 22?
- Ez... kábé 10... látom, nagyon felkészültél a sütögetésre...
- Hát jó, azt hittem, van elég liszt itthon... sőt, úgy hittem ezt, hogy nem is tudtam, hogy ez is itt van még - lóbálta meg a lisztes zacskót a kezében.
- Szóval... úgy számoltad, hogy ha nincs ekkora mákod, még a banánosat se tudjuk megcsinálni?!
...
- Akkor csináljunk fél adagot!
- Oké, akkor ahhoz a liszthez most rakj hozzá... fél tojást. - Fájdalmasan megráncoltam a homlokomat, majd ránéztem.
- Ezt most nem mondod komolyan?!

Imádom keri főzőtudását. Amikor mondom neki, miből mennyit rakjon, és mérésnél mindig csak annyit hallok, hogy "hoppá", meg "jujj", de ha már kiöntötte, akkor nem vesz belőle vissza, inkább más íze lesz a sütinek.
Végül a kakaósból lett kemény hat darab, de szivem rakott a közepébe lekvárt, ami sülés közben feltört a tetejére, és a végére úgy nézett ki az összes muffin, mint a mini vulkánok. Naggyon laza!

Aztán kitalálta, hogy csináljunk update muffint is, ahhoz meg nem volt recept.

- Rögtönzök én neked olyan ápdét receptet, hogy figyelj - magyarázta, majd előkapta a két csomag update lisztjét.
- Keri, ezek már lejártak...
- Nem gond - vont vállat, és beleszagolt az egyikbe. - Nincs baja. Átszitálom, nyugi, nem rakom bele a kukacokat!
- Ebből ha nem baj, nem fogok enni - ráztam meg a fejem.
Találomra kimért egy kis tejet, beleütött egy tojást, meg beleküldte a banános muffinból megmaradt két tojásfehérjét is.
- Rum? - kérdeztem, miközben a spájzában nézelődtem.
- Jöhet!
- Csak tavaly járt le - forgattam meg az üveget a kezemben. - De jó illata van, szóval... - öntöttem egy kupaknyit a tejbe, és visszaraktam a spájzba.
- Kell ott lennie valahol kókusznak!
- Aha... te figy, ez 2006ban járt le...
- De az kókusz, annak semmi baja!
- Három éve!
- Add ide!
- Tavaly előtt előtt!
- Akkor dobd ki a picsába...

- Anyád azt mondta, a használt muffinsütőt ki kell olajozni, és lehet bele rakni a másik muffinból.
- Oda fog kozmálni az oldalára az előző muffin...
- Gondolod?
- Mosd el előtte szerintem...
- Dehogy mosom!
- Anya tényleg ezt mondta...? Én még nem használtam rögtön kétszer egymás után.
- Hallgass anyádra.
...
- Valami nagyon büdös...
- Az update muffinod...
- De nem is az sül, hanem a kakaós...
Kinyitottam a sütő ajtaját, és tömör füst csapott meg.
- A kurva... - egyenesedtem fel hirtelen.
- Mi az? Megégett?
- Á, csak az előző széle...
- Lógok anyádnak egy új muffinsütővel... - húzta el a száját.

Összefoglalva, kerivel sütni kész élmény, és még jól is sikerültek a sütik, hiába indult minden reménytelenül - na jó, az update cucc siralmas lett, mint a romlott tejbegríz, de azt mondta, majd kennek rá update pudingot és az elnyomja az ízét...

Címkék: élmény