Megint eltelt egy év az életemből. Köszönöm mindenkinek a köszöntést!

Puskáznom kell, mikor írtam utoljára, és hát októberben, most meg január vége van. Hmm, hmm. Ez sajnos azért van, mert nem tudok miről írni... nem történik semmi olyan, amitől rögtön az ugrik be, hogy "na most ezt megírom a blogomba!"

A suli ugyanúgy elmegy, a munkahelyem ugyanúgy pokol, vagyis ami azt illeti, már rosszabb... új főnökség van, és gyötrelmes, már akkor görcsöl a gyomrom ha meglátom az új főnököt beállni a kocsival. Eddig legalább összeszorított fogakkal el bírtam viselni azt a szörnyű helyet, de most... és holnap már úgy megyek be, hogy a drága főnök velünk dolgozik a műhelyben. Félek. Egyszerűen félek bemenni. Nem akarok. Ha nem nyomnának fel a vonatra, esküszöm, nem mennék be.

Már igyekeztem lépni valamit a munkahelyváltás érdekében, de sajnos ez nem lehetséges. Ha csak ki nem rúgnak, nem kapok más helyet. De elvileg ha tűrök májusig, kimennek a végzősök, és felszabadul egy rakat hely, akkor talán választhatok is, és akkor a négyhetes nyári gyakorlatot már normális helyen járhatom le, csak... május az még... négy hónap...

Én már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ezt a négy hónapot idegösszeomlás nélkül kibírom.

Meg akarom szerezni a cukrász szakmát, de ha ez így megy tovább, attól tartok, idő előtt kiesek...

Hmmm. Ettől eltekintve amúgy szeretek élni. A Karácsony nagyon jól telt, kaptam pár hasznos holmit, főleg a konyhába. Hihetetlen amúgy, kiskoromban el se hittem volna, hogy lesz olyan, amikor már nem az én ajándékaimért fogom várni ezt az ünnepet, hanem azért, hogy a családom végre kibonthassa azt, amit tőlem kap :) Anyu e-bookot kapott Danitól és tőlem, és nagyon vártuk már, mit fog szólni érte. Örült is neki :))

Szilveszterkor pedig végre betartottuk a fogadalmunk, hogy nem megyünk Nipponra. És baromi jól éreztük magunkat itthon! Asu, Zsófi, Keri, Dani, anyu és én játékestet tartottunk (főleg activityztünk), összeállítottam a csajok segítségével persze egy csomó fincsi kaját, rengeteget röhögtünk egymáson, meg magunkon, csináltunk képeket játék közben, meg utána pár darkosabbat, és mindünk nevében kijelenthetem, hogy ezerszer jobb volt, mint Nipponon ácsorogni és várni, hogy legyen kedvünkre való zene.
Idén megfogadtam egy-két dolgot. Ebben az évben írok egy regényt, aminek már megvan az alapja, és ki is fogom adatni, bármibe kerül (azt lehet, hogy már jövőre, de még idén befejezem, az biztos). Még egy pár kiló plusz van rajtam, nyárig azoktól is megszabadulok. Nyáron leteszek egy barista képzést, és Asuval megfogadtuk, hogy keresünk egy jó kis magántanárt, és megtanulunk gitározni.
Úgy érzem, egyik fogadalmam sem eget rengető, mindre képes leszek idén, csak egy kicsit kell seggberúgnom magam.

És akkor most vagyunk a jelenben. A héten sikerült Asuval jól meglepnünk Zsófit - 15-én volt a szülinapja, és most szerdán tartottunk neki egy meglepetés partit. Úgy örülök, hogy sikerült :) Asuval is megcsináltuk ezt decemberben, és az is nagyon jó volt ^^

Ma pedig teljesítménytúrán voltam a családdal. Vettem pecsétfüzetet, amiben ha összegyűlik az évben minimum 10 pecsét, kapok túrakupát :) már két pecsétem van!

Nagyon jó télen túrázni a hatalmas hóban! Kicsit persze nehezebb, mint normális talajon, de olyan gyönyörű ilyenkor minden.

Detszóll. Szerintem utolértem magam. Most nincs kép, mert csak. És nem is emelek ki semmit, mert nincs kedvem.