<body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar/2238161324424005737?origin\x3dhttp://naito-mare.blogspot.com', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>


Voltam kis apró könnycsepp, voltam esőfelhő, voltam hatalmas óceán.

Follow My Blog



Anime-fanfiction Style
End of Paradise
DeviantART
Twitter



Hold back yourself


Gondolkodj el egy kicsit.
Ne hangosan, magadban.
Ne önsajnálóan, hanem más szemszögből.
Rád férne.


Telik, telik az idő... nem akarom, hogy vége legyen ennek a nyárnak!
Augusztus legelején visszamentünk Tinussal Törökbálintra, de csak három napot tudtunk lenn tölteni. Szombaton tartottuk bátyám névnapját, és a családdal együtt jöttünk haza, hogy a papámnak ne kelljen hazafurikázni.
Annyira, de ANNYIRA édesek voltak a kiscicák! Négy tündéri, tüneményes picurkó köszöntött minket, mikor leértünk, egymással versenyezve topogtak ki a lépcső alól, és jöttek oda hozzánk nagybátran. a feketébe teljesen beleszerettem, de anya továbbra is hajthatatlan macskaügyben... Szegény porontyokkal csak annyi baj volt, hogy folyton a mocsokban játszottak, és belekaparták a szemükbe a koszt... mindig begyulladt nekik, de kitaláltuk, hogy bekamillázgatjuk. Eléggé sírtak, fájt nekik, de utána sokkal vidámabban játszottak! Igazi szelíd kiscicák! A mamájuk meg nagyon büszke. Ő még mindig fél egy kicsit az emberektől, hiába bízik meg bennünk, de az első nap végére már annyira megszeretett, hogy bújt, dörgölőzött hozzám, és még dorombolt is!
Ide is kiírom, hogy a négy kiscica lassan két hónapos (legalább is valószínűleg), augusztus végén már 100%ig elvihetőek, és a szemük már rendben van. A fekete, és az egyik szürkefoltos (amelyiknek nagyobb folt van a fején) kislány, a másik kettő pedig kisfiú! Ha valaki szeretné befogadni valamelyiket (vagy akár többet is, természetesen teljesen ingyen), akkor írjon! Szeretnénk nekik gazdit találni, mert a nagyszüleim szeptemberben visszajönnek Budapestre, és már nem fognak tudni foglalkozni a kicsikkel. Nem szeretnénk, hogy utcára kerüljenek...

Szóval ennyit a kiscicákról. Múlt héten lementünk páran a Velencei-tóra, és nem akartam, hogy csak ilyen kekszet, vagy szendvicset kelljen vinnünk, úgyhogy kitaláltam valami jobbat. Szedtem le egy egyszerű pizzatészta receptet, a tésztát kiszaggattam egy nagyobb bögrével, és belenyomkodtam muffinformába. Ott pakoltam meg mindenfélével (vagy ötféle feltétet készítettem elő), és ahogy megsültek, kis pizzakosárkák lettek~ nagyon finom volt, bár kicsit pepecselős folyton szaggatni, és nyomkodni a kelt tésztát az olajos formába, de megérte. Mindenkinek nagyon ízlett! Szerintem sokkal jobb ilyet készíteni az ilyen helyekre, mint szendvicset pakolni, amiben a nagy melegben pillanatok alatt megromlik minden...
A tó meg veszett jó volt! Zsófi feljött indulás előtt két nagy ananásszal, és gyorsan feldarabolta, amíg mi pakolásztunk, meg kávézgattunk. Mondjuk a buszunkat sikeresen lekéstük, és Kelenföldre is vagy 20 perces késéssel értünk we love 103, de nem kellett sokat várni a következő vonatra. Ami viszont tele volt, és nem volt légkondi... de sikerült beülnünk egy kabinba, és majdnem el is felejtettünk leszállni. Ezeken kívül viszont hozzánk képest meglepően ügyesen eljutottunk a szabad strandra, és még ki is fogtunk egy árnyékos helyet. Tinussal rögtön csobbantunk is, ő az első pillanatban elesett egy gödörben, de úgy, hogy még a mögöttünk lévő nő is kiröhögte... XD Jókat UNOztunk a csajokkal, Asu folyton megszivatta Tinust. Zsófival még rikitikiztünk is egyet, és kevés kellett, hogy megverjen, pedig akkor játszott először XD
Hazafele kész hullák voltunk, és én égtem le a legjobban, pedig én voltam az, aki mindig ráparancsolt a többiekre, hogy kenjék be maguk... pedig én is kentem ám magam! Na de ez van, ennyi áldozat kellett XD

A héten még találkoztam Hanával, és Csillával is. Hana megmutatta, hogy is működik az UTAU, és már elkezdtem felvenni a voice bankomat... hát kurvavicces XD Nem tudom, mikor jutok a végére. Csillával pedig megnéztünk két horrort, az egyik nagyon jó film volt (Árnykép), a másik (Nem fogadott hívás) viszont ritkapocsék... de leszedtem belőle a csengőhangot, és most az az én csengőhangom is. Kíváncsi vagyok, hogy fogok meghalni XD
Pénteken pedig megint zumbáztam Kerivel és Enikővel. Nagyon jó volt, úgyhogy továbbra is járni fogok! Mondjuk most csütörtökön szteperobikozni megyünk. Arra is kíváncsi vagyok, általános suliban sokat jártam, és nagyon élveztem :)

A hétvégén itt volt Tinus, és megint felette az összes kajánk. De én meg jól kiröhögtem. Vasárnap pedig társasjáték-napot tartottunk, feljött Asu és Zsófi, és később még Keri is csatlakozott hozzánk, nagymód toltuk a gyerekeknek készült kérdezz feleleket XD Anyu meg készített egy nagy adag szezámmagos csirkét a csapatnak :3
Vidámparkozni szeretnénk elmenni nagyon Zsófival meg Lauval, de nem találunk negyedik embert... Csilla lett volna, de sajnos ő már nem fog ráérni a nyáron. De még van két hetünk! Csak összehozzunk!

Na, magamhoz képest mennyit írtam már megint! Megyek inkább, olvasok egy kicsit.
(ja, amúgy Zsófinak hála én is bekerültem a tumblr-buzik világába. Itt a tumblim, lehet ott is követni, rettentő értelmes dolgokat osztok meg rajta)

♥imma hurt you real good, baby
@ 15:58
2012. augusztus 14., kedd♥