<body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar.g?targetBlogID\x3d2238161324424005737\x26blogName\x3dNaito~mare\x26publishMode\x3dPUBLISH_MODE_BLOGSPOT\x26navbarType\x3dBLACK\x26layoutType\x3dCLASSIC\x26searchRoot\x3dhttps://naito-mare.blogspot.com/search\x26blogLocale\x3dhu\x26v\x3d2\x26homepageUrl\x3dhttp://naito-mare.blogspot.com/\x26vt\x3d7809794795561158719', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>


Voltam kis apró könnycsepp, voltam esőfelhő, voltam hatalmas óceán.

Follow My Blog



Anime-fanfiction Style
End of Paradise
DeviantART
Twitter



Everything is calm

Most minden olyan csendes, és nyugodt, és sötét, és félelmetesen semmilyen.

Mondjuk pár órája egy részeg bácsi énekelt az utcán. Negyed négy van, és én egyszerűen nem tudom rászánni magam, hogy aludjak - pedig álmos vagyok, de még mennyire!
Valószínűleg a sok olvasgatás, böngészgetés az oka; olvastam kísértetszigetekről, rejtélyekről, és szörnyűbbnél szörnyűbb betegségekről, mindezt képekkel illusztrálva, és most ott járok, hogy nem tudom lehajtani a párnára a fejem, és lehunyni a szemeim. Pedig nem voltam az az ijedős fajta soha - na jó, azért az ilyen köcsög hirtelenmegijesztelek netes linkek, illetve játékok rohadtul nem tartoznak a kedvenceim közé, úgy kábé hat éves korom óta. Az ijesztő kisfiútól a függöny mögött akkoriban rengeteg álmatlan éjszakám volt. és az igazat megvallva, még most is

Jut eszembe, elballagtam, és egy ideje már itthon pocsékolom az időmet, nem pedig az iskolában, ahogy tavaly ilyenkor még tettem. Bár már hétfőn elkezdtem tanulni a szóbelikre, mert tényleg nagyon félek tőlük, és tudom, hogy nem lennék képes felkészülni rájuk tíz nap alatt. A körülbelül 85 tételből mert az angoltól nem félek, azt tudom már durván 15öt megtanultam, ami kevés, viszont nem sok. A maradékra még van 28 napom, ami sajnos kevesebb, mint ahány tételem még hátra van.
Az írásbelik szerintem nem mentek rosszul - bár a matekot eléggé elszúrtam. Majd 30-án kiderül, hogy sikerültek.
Úgyhogy most tanulok ezerrel, akármennyire is hajlok a pihi és a lustaság felé.

Alig várom már a nyarat - ismét elkezdtem zongorázni, és gitározni, utóbbit most nem akarom feladni, bár egy ideje már nagyon gyúrok egy jó kis basszusgitárra. Imádom a mély hangokat, és ahogy a basszerosok ütik a húrokat. Jobban izgat, mint egy egyszerű akusztikus gitár, bár az igaz, hogy ha ezen nem bírok játszani, miért várom el a basszusgitártól, hogy az majd menni fog. Persze, mint minden, ez is elhatározás és türelem kérdése. meg tehetség jah
Még tervezem, hogy a nyáron megtanulok horgolni - annyira tetszenek Zsófi cuccai, és annyira zavar, hogy sosem értem, miről beszél. Mondjuk ebből az elhatározásomból nem tudom, mi lesz, valószínűleg az, mint tavaly a varrás, de majd meglátjuk.
Még írásbelik előtt elkezdtem olvasni a Harry Pottert - az első könyvet ki is végeztem három nap alatt, a második sajnos áll a háromnegyedénél, és sajnos szóbelik előtt nem is fogok haladni vele. Viszont a nyáron ki fogom olvasni az egész sorozatot, ugyanis még nem olvastam ezelőtt egyik könyvet sem, viszont a filmért egyszerűen odavagyok. Mondjuk, ballagásra megkaptam Richard Morgan Takeshi Kovacs-trilógiájának utolsó két kötetét, amikkel úgy érzem, nehéz lesz addig várni, míg a Harry könyvek végére érek. Az első kötet nagyon tetszett, a cyber világ, és az író szlenges fogalmazása bejött, bár a sztori eléggé kusza volt.

Hhöá, mennyit írtam, pedig csak egyszerűen nem tudtam most mivel lefoglalni magam... ma tegnap amúgy kipróbáltam egy házi nutella receptet (el is neveztem naitellának, ha ha), és bármennyit is szenvedtem vele, nagyon fincsire sikerült, bár elég mogyorós lett, fele ennyi mogyi elég lett volna. Na majd legközelebb!
Oh, és vettem pár ételfestéket! Úgyhogy jönnek majd a színesebbnél színesebb nyancat-sütik, amiktől majd szivárványt lehet hányni!

Talán offolnom kéne magam, mert holnap... holnap... hát igazából nem is terveztem holnapra semmit.

Akkor maradok még egy kicsit.

ja és még mindig zöld a hajam. de már karika van a számban

Címkék:


♥imma hurt you real good, baby
@ 3:45
2012. május 20., vasárnap♥