... sikerült kreálnom egy új sablont a blogra. Párszor már nekiestem, de sose tetszett annyira... igaz, hogy valami szineset akartam, mint az előző, ahhoz képest meg ez túl egyszerű, de mégis... tetszik :) Büszke vagyok magamra!!
Kommentet nem lehet írni a bejegyzések alá, de baloldalt van egy chatbox, amit lehet így használni. Kb. erre a célra.

Na, ennyit a blogról.

Ma elmentem Amyvel az Árkádba, meghívott kajálni. Eleinte nem voltam valami vidám, nem tudom miért, de két perc alatt sírva röhögtem a szerencsétlenkedésein - például az Árkád közepén tökvéletlenül felsikkantott, félrebeszélt úgy, hogy észre se vette, és hasonlók; szóval csak hozta a formáját 8) -, aztán kajálás után be kellett mennünk a Douglas-be, mert ott az egyik kisgyerek kapott egy nagy kék lufit, és ő is akart. Végigszagoltunk 8 parfümöt, de végül nem mert lufit kérni...
Most meg itt ül mellettem, a változatosság kedvéért, és az előbb öntötte a laptopjára, meg az osztálytársam füzetére a martiniját... és olyan számokat hallgattat velem, amik még neki se tetszenek! Hihetetlen!
Úgy szeretem ezt a nőt :)

Jövőhéten pedig Nippon Shoxx, és megint láthatom Hanachant, Kocchant, és nagyon remélem, hogy Asut is :) Jó lenne, ha együtt buliznánk ^^

Címkék: ja

Azt hiszem, kicsit megint belefáradtam abba, hogy mindenki le se szar :)

Naito vicces. Naito majd megtesz nekem mindent, és Naito ezért úgyse kér semmit cserébe. Naito majd elintéz mindent, és nekem a kisujjamat se kell megmozdítanom, és akkor sincs baj, ha az utolsó pillanatban azt mondom, hopp, mégse. Mert Naito úgyis megérti.

Valószínűleg.

Kurvára elegem van, hogy mostanában megint ilyen vagyok. Most is, kemény két perc alatt sikerült úgy elbaszni a kedvem, hogy sírni tudnék. Hiába fekszem le, nem alszom, vagy az éjszaka közepén kelek arra, hogy álmos vagyok - ez milyen már? Nappal szinte használhatatlan vagyok, mert nem aludtam eleget, alszom órákon, sokszor nem jut el az agyamig, hogy hozzám beszélnek. Lassan már tényleg olyan vagyok, mint egy zombi, eh...

Olyan dolgok fájnak, amikről már azt hittem, régen megfeledkeztem, és amiken már túlléptem - talán mégsem? Úgy tűnik, de nem akarom, hogy kísértsenek. Azt sem akarom, hogy megoldódjanak. Csak hagyjanak a francba.

Na, mindegy. A con amúgy jó volt. Terveztem írni róla, de szerintem már nem fogok.
Holnap átjön Amy, aminek örülök. Várom már nagyon.
Ez ilyen depressziósra sikerült.

Címkék: ja