Ma hazafele, a buszon ülve végre rájöttem, miért vagyok ilyen bizonytalan abban, hogy cukrász/szakács szeretnék lenni. Persze, arra már sikerült rájönnöm, hogy a vendéglátó szakma nem éppen nekem való, mivel utálom az embereket - de egy szakács például a konyhán dolgozik, ahol nem vendégül kell látni idegeneket, csak főzni nekik.
Tudom, hogy az ételkészítés is művészet; de nem lehet vele semmi maradandót alkotni. Ugyebár, ha főzöl valamit, az elfogy... és ez a süteményekre is igaz. Szeretek sütni, de nem lennék hajlandó több órát áldozni arra, ami max egy óra alatt eltűnik... ezért próbáltam ki a rajzolást, az írást, a zenélést, és ezért is készülök most arra, hogy megtanuljak varrni.
Természetesen, az ételkészítésben is lehet maradandót alkotni - és igen, még egy ellentmondás -, ha kitalálnék egy új, remek receptet, azt biztosan elkészítenék mások is, de nekem ez nem ugyanaz. Én nem azt szeretném, hogy mások 'utánozzanak', csak egyszerűen letenni valamit az asztalra, amire azt mondják, "ez jó".
Ezt elérhetem azzal is, hogy készítek egy ételt.
De nem azzal akarom...

No mindegy. Ez most csak így kibukott belőlem. Holnap cukrászat, ahol úgyis elfelejtem, hogy nem is ezt akarom csinálni, és minden olyan lesz, mint tegnap, vagy tegnapelőtt, vagy egy éve, vagy kettő...

Mellesleg, ha felvesztek MSNre, legalább írjatok is rám... nem dísz vagyok. Ok nélkül minek kell felvenni?

Címkék: ja