Na, szóval mik történtek velem mostanság.

Először is voltam Hoshival japánon. Egész jó volt! Igaz, hogy rögtön első nap helyettesítő tanárt kaptunk, de mondták a tanárunk nevét, és én férfi, Hoshi meg női névre emlékszik... mindegy, ez kedden kiderül. Az első órá átvettük az összes hiraganát, amiknek még mindig csak a felét tudom, és már csak egy napom van megtanulni a többit - szarul osztottam be az időm, nem számoltam azzal, hogy minden nap programom lesz. De menni fog! az első felét is egy óra alatt vágtam be.

Aztán... Kerivel megnéztünk egy filmet: Evil Dead. Ez... egy '81-es horror film, aki még nem látta, az nézze meg! Mi halálra röhögtük magunkat rajta. Később utánaolvastam, és mindenki azt írja, hogy alapmű, hát, én nem tudom... persze 81-ben biztos nagyon ijesztő volt. Most nem igazán, inkább csak gusztustalan. De tényleg nagyon sokat röhögtünk rajta, már csak ezért érdemes volt megnézni.

Aztán - szintén Kerivel - elmentem strandra (Palatinus). Felszedtem egy kis színt, most nem úgy nézek ki, mint egy több napos hulla, hanem mint egy friss halott. Sokkal jobb! A mellkasom az azért leégett 8)
Kerivel még mindig élmény strandra járni. Nem unatkozik az ember, az fix!

Most pedig itt van Amy, már két napja. Tegnap éjjel megnéztük a Holnaputánt. Ma - azaz már jóval tegnap, csak én még mindig nem aludtam semmit - pedig elmentünk a starbucksba, meg körbenéztünk a westendben, és vettünk műkörmöt, meg neonzöld körömlakkot!!!

Most pedig megnéztük a Kísértetjárás Connecticutbant. Emlékszem, ezt Koviékkal akartuk megnézni moziban. Hát, örülök, hogy itthon tettem, méghozzá Amy mellett, sokat segített. Alap járaton imádom a horrort, sokat láttam már, elegen aludtam be, de tudom, hogy a szellemes sztorik ébren tartanak, sőt, eléggé tudok feszengeni rajtuk.
De ez. Komolyan, ha nem mondják be az elején, hogy igaz történeten alapul, még csak fel sem izgat. Érdekesnek találtam a sztorit - már eleve az alap szál kis trauma volt, de mindegy -, voltak fordulatok, amikre annyira nem számítottam - többnyire minden olyan hirtelen jött, hogy a végére már mindketten untuk az ijesztgetést -, a vége meg happy end, tök jó.
Na de kérem, mi az ott a végén?! Mik azok a képek?! A ház, a démonok, a hullák... elég, köszönöm. Még ha hamisítvány is, ott kezdtem el bőgni.

Döme, a Paranormal Activityt még mindig nem néztem meg, köszönöm, nem is fogom.
Maradok a kaszabolós, bélfolyós, szexi véres horroroknál. Meg azoknál az igaz történeteknél, amiknek nincs valódi alapja.

Címkék: ja