Jó mozgalmas hetem van. Hétfőn ugyebár keresztanyámnak segítettem. Kedden itt volt Asuka, gyártottunk néhány új szót (szabra és zemár ugyebár...), szerdán potom ötre értem haza suliból, ma pedig megint mehettem kontaktlencséshez (Sikerült betenni őket yey!! Hát nagyon kúl vagyok.) Holnap mamámhoz megyek, ilyen utó-anyák napjára, mert egész héten nem értem rá =_=

Ma gyakorlat volt, helyesbítek, lett volna, de ugyebár vizsgaidőszak/érettségi van, így a tankonyhák ilyen kis hangyapöcs tizedikeseknek nem érhetők el, szóval elméletben sütöttünk mindenfélét a cukrászbácsival, meg hámoztunk halat a konyhásnénivel. Nagyon unalmas volt, Lauval egész végig pöckölgettünk egymásnak celofán-galacsint. Aztán elkezdett szakadni az eső, és gondoltuk, kimegyünk tollasozni az udvarra. Mondjuk nagyon esett, szóval hamar bejöttem (most gyógyultam meg, azért nem akarok megint betegvődni).

Ja igen, a hétvégém is foglalt, szombaton, ha szándékozik lemenni a magastalpú által még conon szerzett duzzanat a bokámról (kibicsaklott, au), akkor megyek TSZKra. Vasárnap pedig megyek kerivel Vazulni, vagyis megnézni Enikőék kisfiát (igen, tényleg Vazulnak hívják, ez nem vicc, lehet sírni), mert eddig nem engedték, hogy megközelítsem, mert beteg voltam.
Utálom a gyerekeket. De azért remélem, ő szeretni fog, és nevelhetek belőle vk-pasit, hogy Enikőék agyára mehessen a japán zenével, és ha lázad, akkor hozzám jöjjön csövezni. (Vazul-kei, ahahaha.)
De amíg gyerek, addig inkább maradjon otthon és hagyjon engem békén.

Ja! Ezt meg Asu alkotta:

Címkék: ja