<body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar/2238161324424005737?origin\x3dhttp://naito-mare.blogspot.com', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>


Voltam kis apró könnycsepp, voltam esőfelhő, voltam hatalmas óceán.

Follow My Blog



Anime-fanfiction Style
End of Paradise
DeviantART
Twitter



Passz

A mai nap rettentő szar volt. Nem voltam túlzottan jól, de nem is ez volt a baj, hanem hogy a felszolgáló tanár megint betalált. Vagyis, pontosan nem ő engem, hanem az egyik osztálytársam, és ő se direkt. Ez csak balszerencse... de azért utálhatom...
Jövőhéten csütörtökön verseny lesz az iskolában, pénteken és szombaton pedig Gundel napok, amikor más iskolákból jönnek az emberek szerencsét próbálni egy országos versenyben, vagy valami ilyesmi. Szóval minden gyakorlatos tanárnak szüksége van a segítségünkre - többek között a konyhán is, de erről sajnos lecsúsztam -, és a felszolgáló tanár ma meglátogatott minket, hogy jelentkezőket keressen. Természetesen nem volt egy se - akik ilyen dolgokat akár önként is vállalnának, már jelentkeztek a konyhára -, szóval a tanár úr kitalálta, hogy kér egy számot, és aki a névsorban amellett a szám mellett szerepel, az megy segíteni.
Ekkor már tudtam, hogy hiába vetek keresztet, vagy csepegtetek viaszt pentagramra, nem segít, mivel én vagyok a tizedik. És természetes, hogy az okos emberi elme, ha számot kérnek tőle, rögtön rávágja, hogy tíz.
Gyűlölöm a felszolgálást, az egyetlen dolog, amiért megbántam, hogy vendéglátóba jöttem. Természetesen el volt cseszve innentől az egész napom.

Na mindegy, itthon azért kitakarítottam végre. Találtam egy kis követ, ami elvileg oldja a stresszt, és segít megoldani a problémákat. Nem hiszek az ilyenekben, de azt hiszem, ezt elteszem szépen a zsebembe, hogy jövőhéten végig velem legyen.

Holnap koncert! Azt hiszem, ez most a legfőbb dolog, aminek örülni tudok. Újra láthatom Asukát és Hanát, és végre szemtől szemben megismerhetem Kocchant :3 Vicces lesz, az egyszer biztos!

Ja, és még valami. Elkezdtünk egy versenyt Hoshival! Eddig 3-3 az állás, de egyelőre nem teszem közzé, hogy min versenyzünk. Viszont ha holnap esetleg te is koncertre mész, és kapunyitás előtt betámad egy lila frufrus csaj, és feltesz neked egy váratlan, hülye kérdést, akkor bizony az Naito.

Címkék:


♥imma hurt you real good, baby
@ 22:15
2010. április 9., péntek♥